Az élet csupa-csupa orgia, de én csak néhányról tudok.

   A Két Rollerben ritkán támad hiányérzetem. Jönnek-mennek, kevesen vannak vagy sokan, szinte mindegy, csak időben fogjak egy helyet a kanapén. Este van, nekem mindig este. Nyilván az éjszakai arcát, a hajnali arcát, az orgiasztikus arcát is megismerhetném a helynek, de nem vagyok alkalmas erre, nem érzem "művészi" kötelességnek, hiába játszom a gondolattal, midőn forrósodnak a székek, a vállakról lecsúszott pulóvert nem igazítják a lányok, hiába hívnának bármilyen italra, nem iszom meg, maradok a víznél, köszönöm szépen.

   Nekem nincs éjszakai arcom, hajnali arcom, orgiasztikus arcom? Volt? Megfagyott, kialudt, összetört, felolvadt, avagy eltemettem?

   Melindának van. Melinda iszik, Melinda teli szájjal nevet, midőn a történeteit meséli, Melinda teste senki előtt nem titok, nem is hibátlan, mégis kívánatos, mert ő maga kíván férfit, nőt, egész sokaságot. Csak Raoul legyen ott.

   A Két Roller tulajdonképp Raoul és Melinda lakóhelye. Bárkit beengednek, aki csönget.

   Egyik ritka alkalommal, amikor a Beatzenész erre járt, valamikor hajnalban, Melinda és Raoul gyengéden kiderítették, mekkora is a farka. Kérlek szépen, lankadt állapotban szinte minden folyadékot kiszorít egy háromdecis pohárból. Szóval, vigyázzatok.

   Viszont gyakran jár ide egy fiú, aki azt hallotta, hogy a Két Rollerben orgiák szoktak lenni, de neki valahogy sosem jön össze. A pechvogel.

   Tündöklő seregélycsapat száll a csöndes házak fölött, lassú, nehéz hullámokban jön varjúkárogás. Fehér kuvasz ugat és hempereg a hóban, az út mellett feszület, méltóságteljesen úszó templomtorony... idáig jutottam a tűnődésben, amikor eszembe idéződött, kivel jártam ott, és mi történt a magzattal, akit nemzettem.

   Tíz óra van, este, nekem mindig este, ketten sakkoznak, nyolcan beszélgetnek, odalent is van néhány ember, mindjárt indulok haza. Sokáig maradtam.